Dolor Ládája

Szívesen átengedném valamely fellegvári Lard társamnak eme fejezet megírását, de jómagam, Kefir professzor, mint mindenre, erre a feladatra is én vagyok a legalkalmasabb. Alábbi sorokban foglalom hát össze annak rendje s módja szerint az év legfigyelemreméltóbb történéseit.

Emberemlékezet óta nem volt már rá példa, hogy a Fellegvárból küldött Lard delegátus új Lauk kiképzését indította volna el.

Az idei évben ez mégis megtörtént, így Solendonba történő belépésük után Terwin Köve egyből két házba osztotta a Laukat. Voltak, akik az erdőkerülő mesterséget kezdték el kitanulni, mások pedig a pákász tudományokban merültek el.

A képzésük elején megtudták, hogy élt egy nagy hatalmú varázsló, becses nevén Dolor, aki a ládájában tartotta a legerősebb fűszereit, bájitalait, receptjeit. Mivel különösen ritka és különleges anyagokat tárolt a ládában, mindig alaposan lezárta azt. Egy nap azonban sajnos ezt a ládát ellopták tőle, és örökre nyoma veszett.

Nem telt el sok idő, míg arra lettek figyelmesek a Lauk, hogy a tartomány területéről folyamatosan különböző tárgyaknak nyoma veszik. Mindamellett, hogy próbálták kideríteni a tolvaj személyét, kemény munkával kigyógyították Ugye-Bár királyt a naszinimörü csípéséből, legyőzték Behemót Admirális támadását és segítettek az Idiosztáriusz varázslótanácsnak új vezetőt választani. Az erdőkerülők és a pákászok képzésük alatt különböző számkombinációk birtokába kerültek, amiket közösen gyűjtöttek egy kódexben.

A sorozatos lopkodások miatt végül arra jutottak a Lauk, hogy a Lardok segítségével egy varázstotemet állítanak fel a tolvaj ellen. Azonban a varázslás közben hibát vétettek, így másnapra a totemnek is lába kélt (bezzeg ha én, Kefír professzor ott lettem volna, ilyen nem történik meg).

Másnap a szomszéd falu rendőrkapitánya segítséget kért a Lauktól. A nagy vásáron szintén el akartak tulajdonítani egy hatalmas értékű kincset, de az utolsó pillanatban a rendőrnek sikerült vesztegzár alá tennie a teljes piacot, így a tolvaj is bent rekedt.

A lauk ügyesen kinyomozták, melyik gyanúsított a rabló, elfogták, és ő bevallotta, hogy tudja, hol van elásva Dolor ládája. A kinyitásához szükséges számkombinációt szerette volna megszerezni a Lauktól.

A történtek után a tolvajt átadták a rendőrkapitánynak, majd a Lardok vezetésével a Lauk eltúráztak Dolor Ládájának helyszínére, kiásták és kinyitották.

A benne lévő ereklyék és maga a Láda a bejegyzés megírásakor megtalálható a Fellegvári kiállítóterem lezárt részében.

A bejegyzést írta: Kefír professzor /Fellegvári magisztrátusz/

A Beteljesítő sorsa

Minthogy erősen a szívemen viselem a solendoniak tetteit, így különösen fontosnak vélem megörökíteni azokat az utókor számára. Tudomásomra jutott, hogy Anura teremtményei idén megmentették Solendont, ezért az alábbi sorokban foglalom össze a lényegesebb tudnivalókat.

Mint azt valamennyi solendoni lakos tudja, létezik egy ősi prófécia, miszerint él egy gonosz téli lény, ami képes örökre száműzni a nyarat Solendonból, hogy teljes évben Terwin teremtményei vehessék birtokukba a világot. A jóslat szerint egy nap egy elkeseredett nyári ember meg fogja idézni ezt a szörnyet, és ezzel beteljesedik a jóslat, eljő az örök tél.

Miután a szitakötők idén nyáron is elvezették a Laukat és Lard kísérőiket Solendonba, megalakult a három ház, hogy a Lardok 3 mesterséget taníthassanak a Lauknak: Talponállók, Szellemtők, Naplopók.

Később a Lauk kiderítették, hogy a prófécia vizsgálóinak egy bizonyos köréből alakult egy titkos szekta, aminek a tagjai arra esküdtek fel, hogy felkutatják és elkapják a megkeseredett nyári lényt, mielőtt megidézné a gonosz téli rémet. A keresett személyre Beteljesítőként kezdtek el hivatkozni.

Az ifjoncok hosszú kalandok során megfejtették, mikor készül a Beteljesítő megidézni a téli szörnyeteget. Közben öntelt koboldoknak segítettek, felgöngyölítettek egy gyilkosságot, és becsületesen tanulták a 3 mesterséget.

Sajnos a szertartás napján azonban hibáztak, és a Beteljesítő kicsúszott a markukból. A Sirchade-szekta (/sirkád/) meggyanúsította és erőszakkal elhurcolta az egyik Lardot, mert a bizonyítékaik arra engedtek következtetni, hogy ő a Beteljesítő.

Hogy helyre hozzák, amit elrontottak, a Lauk Anurától kértek segítséget, aki válaszul megidézte a szekta által az évszázadok alatt megölt áldozatokat. A holtaktól megszereztek egy varázsigét, mellyel vissza tudják pörgetni a napot, hogy kijavíthassák a hibát.

A varázslathoz azonban szükség volt a 3 ház által egész héten gyűjtött kincsekhez, melyekről a házak önként lemondtak a nemesebb cél érdekében.

Miután egy szertartás keretében sikeresen visszapörgették az időt, újraélve a napot sikerült elkapniuk a Beteljesítőt, és megmenteni Solendont.

Ahogyan az a Fellegvár tudomására is jutott, a beteljesítő is szektatag volt, aki jó szándékkal csatlakozott hozzájuk, de miután a szekta meggyanúsította és megölte a lányát, elkeseredettségében bosszút akart állni a világon, beteljesítve ezzel a jóslatot.

A Beteljesítőt végül elküldték hozzánk a Fellegvárba, hogy a Lardok tanácsa döntsön sorsáról.

A bejegyzést írta: Berzelóniai Theodóziusz /SoleTörténész/

A három sötét jogar

"Igaz hőstettet csak az igaz lelkűek vagy a teljesen bolondok visznek véghez. Bármelyik kategóriába is esik az illető, a hála maradéktalanul kijár neki" - szól az ősi idiosztáriumi varázsló közmondás, aminél, ha keresnék se találnék olyat, amely pontosabban írja le a jelenlegi helyzetet.

A Fellegvári mesterekből álló Lardképző főosztály döntése alapján a tavaly bizonyított hőstett jutalmaként ebben az esztendőben minden Lau ugyanazt a mesterséget tanulta, ez pediglen a legátusi szakma volt. A Terwin köve által beosztott 3 ház három égtáj felé vette a hét elején az irányt: Dél, Kelet és Nyugat. Az első nap a legátusi házak 3 különös varázstárgyat találtak a környező erdőkben. Az országgyűlés során Svindli felszólalt, hogy ő már látott hasonlót a tanulmányai során, és ezek sötét emlékhordó jogarok. Közösen úgy döntöttek, hogy az esti tábortűznél megtekintik, milyen emléket hordoz az első jogar.

A tűznél 2 lard egyszerre fogta meg a jogart, így az emlék a testüket felhasználva elevenedhetett meg. A történetben egy hataloméhes alak készült kivégezni régi barátját, aki megkérdőjelezte döntésének helyességét. A másik két jogart hiába próbálták megtekinteni, nem reagáltak az érintésre.

Másnap a Lauk megismerkedtek a macskaemberekkel, akik a Krokodil Istent tisztelve furcsa társadalmi rendszerben élnek. A macskaemberek egy kiválasztott csoportja, a Gyeduk birtokolják a kizárólagos jogot, hogy a Krokodil Isten üzeneteit megfejtsék és közvetítsék a többiek felé. A Lauk a Lardokkal együtt részt vettek a Krokodil Isten tiszteletére megrendezett éves fesztiválon, majd később segítettek a Gyeduknak különböző feladatokat teljesíteni.

Idővel a Lauk átláttak a szitán, hogy a Gyeduk kihasználva különleges helyzetüket elnyomásban tartják a macskaembereket, és nem a Krokodil Isten üzenetét adják tovább a népnek, hanem a saját akaratukat közvetítik csupán. Leleményes trükkel elcsenték a legutóbbi ilyen levelet a Gyeduktól, és átadták a macskaembereknek, akik fellázadtak a zsarnokság ellen.

A második jogarban lévő emlék bajban lévő, segítségre szoruló lényeket vetített a Lauk elé. Kisvártatva megismerkedtek a háromszemű nemzettséggel, akik egymástól teljesen elszigetelve, nomád életformát folytatva élnek. A lauk részt vettek az évenként megrendezett háromszemű nagygyűlésen, ami az egyetlen alkalom, amikor ezek a különc lények mégis találkoznak egymással. Sok fontos dolog között szavazással eldöntötték, mely bájitallal gyógyítják meg rejtélyes körülmények között rosszul lett, haldokló társukat. Sajnálatos módon a tanács rosszul döntött, így a bájital hatása csak rontott a beteg helyzetén. Éjszaka a Lauk bátorságukról tanúbizonyságot téve megszerezték az ellenszert egy félelmetes szörny barlangjából, ezáltal meg tudták gyógyítani a háromszeműt.

Később a Lauk megmentették a háromszemű nemzettséget azáltal, hogy megakadályozták a szivárgó mérgesgáz terjedését, ami több háromszeművel is végzett korábban.

A harmadik jogart megtekintve egymással pénzen vitatkozó alakokat láttak a Lauk. Eztán ismerkedtek meg a zöldhámú fajokkal, akiknek mindennél fontosabb az üzlet és a pénz. A Lardokkal együtt több millió zöldhasút gyűjtöttek, majd éjszaka egy titokzatos vándorpiacra látogattak el a Lauk, ahol elkölthették a megszerzett pénzüket. A piacnak rendőri rajtaütés vetett véget, mely során a rendorkok erőszakkal elraboltak több goblin kofát, őket azonban később a Lauk kiszabadították a börtönből.

A kaland végén kiderült, hogy az emlékeket a téli nérdek juttatták át a nyári világba a lardoknak.

Ilyen esetről nincs a Fellegvárban korábbi feljegyzés.
Kivizsgálandó.

A bejegyzést írta: Hector van der Meer /Trollügyi kapcsolatok – főosztályi szakreferens/

Kutatási napló
 

ELSŐ BEJEGYZÉS 

Kutatásvezetője: Acer professzor 

 

Az előző nyár végén a MI tartomány Laui és Lardjai által tulajdonunkba került ismeretlen eredetű, valószínűsíthetően a téli világhoz is kapcsolható 3 sötét jogar vizsgálata és elemzése: 

 

Alapvető alkímiai beavatkozásokra a jogarok nonreaktívnak bizonyultak. További komplexebb beavatkozások engedélyeztetése és adminisztratív jóváhagyása folyamatban. 

 

 

MÁSODIK BEJEGYZÉS 

Kutatásvezető: Acer professzor 

 

Emelt szintű vizsgálódás engedélyeztetése megtörtént. 

Fluxusrezonancia mérés, mikrokondémia és reziliencia sűrűségi elemzés előkészítése folyamatban. 

 

HARMADIK BEJEGYZÉS 

Kutatásvezető: Acer professzor
 

Tisztázatlan idővonalbeli körülmények. 

A jogarok utólagosan nem rekonstruálható eseménysorozat folytán színes hamvakká transzformálódtak. Ezzel párhuzamosan a vizsgálat környezetében tartózkodó szakszemélyzet átmeneti poszt-varázstraumás amnéziát szenvedtek. 

A MI tartomány Laui és Lardjai az amnesztikus állapot regresszióját sikerrel facilitálták, a szakszemélyzet korábbi kognitív képességeit visszaállították. 

A frissen keletkezett színes hamvak további megőrzésre és vizsgálódásra a MI tartomány lakóinak visszaszolgáltatva. 

 

 

NEGYEDIK BEJEGYZÉS
Kutatásvezető: Acer professzor
 

A hamvak MI tartományba történő szállítása a környező népcsoportok viselkedésében súlyos anomáliákat okozott. 

 

Ismert komplikációk: 

Agresszívvé váló Béna lények (creatura claidus) 

Többszöri konfliktusok egyébként békés ork törzsekkel (guido deformis) 

Fénylények (puero lucendi) emelkedett stressz szintje 

 

Feltételezések: 

A mágikus porok jelenléte egyes magikoszenzitív fajoknál viselkedésbeli kilengéseket okozhat 

 

ÖTÖDIK BEJEGYZÉS 

Kutatásvezető: Acer professzor
 

A MI tartomány vizsgálódása kiderítette, hogy a hamvak eredete a korábbi feltételezésekkel szemben nem a téli világ, hanem a Nem Ismert Tartomány (NIT). 

Az ide való eljutás többszöri sikertelensége után Jaksa professzor személyesen csatlakozott a kutatási törekvésekhez. 

A MI tartomány a NITbe való stabil és többször megismételhető eljutás érdekében dimenziókapuk konstruálásába kezdett. 

 

HATODIK BEJEGYZÉS 

Kutatásvezető: Acer professzor 

A magikoszenzitív kreatúrák agresszív sémáinak kompenzálására a tűz, víz és föld alkímiával foglalkozó MI tartomány béli lauk védővarázslat alá helyezték saját tartományukat, mely átmenetileg infiltrációrezisztensé vált. 

 

A Nem Ismert Tartományba vezető kapu  működése dimenziókristályok hiányában még inszufficiens, számunkra az átkelés nem biztonságos. Kisülései eddig ismeretlen kreatúrákat vonzottak világunka, közülük legjelentősebb a Csoszogó Irdatlan Szörny (CSISZ). 

 

Az eddigi behatolási kísérleteket elhárítottuk. 

Jegyzet: Kefír professzor elvesztette a kávés kanalát, ha valaki tudja hol van, kérjük adja le a konyhaszolgálaton! 

 

 

HETEDIK BEJEGYZÉS 

Kutatásvezető: Acer professzor
 

A kapu működése stabilizálódott, átkelésre alkalmas. 

Az idegen matériát a nem ismert tartományba visszajuttattuk. 

 

 

NYOLCADIK BEJEGYZÉS 

Kutatásvezető: Acer professzor
 

A hamvak a nem ismert tartomány általunk nem megfejtett folyamatai hatására ősalkimisták formájában materializálódtak. 

Az ügy jellegének megváltozása miatt az esetet továbbítottuk Hebe professzornak a Kontinuitásügyi Osztályra. 

Eset lezárva. 

(Kefír professzor kanalát továbbra is keressük) 

Az Alkotó

Solendonba érkezve a kis csapat furcsa, bohókás művészlélekkel találkozik, aki valamit machinál az ecsetével Terwin kövén, majd a lauk segítségét kéri. Ugyanis nem messze innen egy különös környékre bukkant, ám sehogy sem tud továbbjutni a kis királyságok határán. Nosza neki is állnak kis csapatokban, hogy kibogozzák a bürokrácia gordiuszi csomóját. Küldetésük alatt átkelnek Pervar, Patvar, Varót, Putvar és Kavar határain. Az országok közötti ingázás során felfedezik, hogy a vidék helyzete közel sem rózsás: katasztrófák, természetfeletti csapások sújtják folyamatosan a régiót, és ez  a helyiek emlékei szerint korábban sosem fordult elő. A sok kis királyság közül kettő, Pervar és Patvar egymást okolja a kialakult helyzetért és véres leszámolásra készülnek. A két nép gyűlölete feloldhatatlannak látszik, bár a konfliktus forrása már régen a feledés homályába veszett. Mégis, furcsa mód a két népet összeköti a régmúlt visszhangja; legendáikban újra meg újra felbukkan egy titokzatos figura, az Alkotó.

A második nap folyamán bizonyossá válik a kis csapat számára, hogy ezt az eddig ismeretlen vidéket még a térképükre sem tudják beilleszteni. Ám a talpraesett solendoniak nem esnek pánikba és nekiállnak maguk feltérképezni ezt a világnak eddig ismeretlen zugát, miközben ezek a gondolatok kavarognak a fejükben: “Vajon valaha fény derül a titkokra, amiket a titokzatos föld rejteget? Ki az a rejtélyes Alkotó, aki láthatóan a káosz és gyűlölet felett összeköti az itt élőket? És hogy lehet, hogy még sosem hallottunk róla korábban?”.

Mindeközben Pervar és Patvar felett egyre sötétebb fellegek gyülekeznek, a seregeik felsorakoznak egymással szemben; nincs könyörület, békülésre nincs remény. A csata mindkét oldalon súlyos veszteségekkel zárul. Visszavonulás közben a pervariak meghívják a solendoni csapatot, hogy töltsék velük a következő napot.

Másnap mintha minden a feje tetejére állt volna. Az ébresztő idejében esti mesét hallgatnak, a reggeli mellett lobog a tábortűz, a lardok ráncosak és reumásan mozognak, és a neveiktől kezdve a hívózenéig minden a visszájára fordult. Az idő múlásával egyre több mindenre fény derül – a dalok, a legendák, még a furcsa szokások is egy irányba mutatnak. Már sejtik, ki is az az Alkotó – a helyi istenség, aki ezt a különös vidéket teremtette. Nem Solendonban vannak, hanem valahol a világ szövete és a Semmi között. Az Alkotót ugyanis Anura és Terwin közösen hozta létre, mint Hírnököt Nyár és Tél között. Ám a két világ között rekedve Solendon kivetette magából, és végtelen magányában gondolataiból új világ szökkent szárba: Nodnelos. Ahogy terebélyesedett Nodnelos, úgy keltek öntudatra a teremtményei is.

Újabb kakasrikoltással újabb kaland veszi kezdetét. Pervar és Patvar ráeszmélnek, hogy a világuk darabokra hullásáért részben ők is felelősek: a viszályuk éppen úgy szaggatja szét a környéket, ahogy a sorozatos csapások őket.  Mire eljutnak a békekötésig, rá kell, hogy döbbenjenek: ez lehet, hogy már nem lesz elég a teljes pusztulás megállításához. A világuk minden szeglete az Alkotó része, és az örökös csatározás az őrület szélére sodorta az istenséget.

Nincs más hátra: a házakon a sor, hogy megszerezzék a kulcsot, amivel láthatóvá válhat a láthatatlan: be kell lépniük az Alkotó fejébe, hogy kibékítsék a gondolatait, megértsék és feloldják a belső feszültségét - ezzel megmentve a mikrokozmoszt.

Szerencsére a küldetés sikerrel zárul – a világban újra béke honol: igazi, külső és belső béke. Az Alkotó felismerte, hogy nincs egyedül. Népe biztonsága érdekében pedig lezárta a Solendon és Nodnelos közötti átjárót.

A sikeres küldetést igazi solendoni szokásokhoz híven egy fesztivállal ünnepli meg a csapat.

A fenti sorok Gorgonzola fellegvári professzor szórványos naplófeljegyzéseből származnak.

Bogaras bonyodalmak

Az idei évben történetünk már a vonatállomáson elkezdődött, amikor is 3 ízeltlábú jelent meg a Lauk segítségét kérve, hogy a királynőválasztási időszakuk alatt a koronaékszerekre vigyázzanak, ahogyan azt az előző királyné, Klementina a végrendeletében meghagyta. A Lauk nagylelkű segítségnyújtásáért cserébe a Szhangyák örömükben rovarbált szerveztek, kifejezve ezzel mérhetetlen hálájukat. A bál remeknek bizonyult, még a bolond éjjeli lepkének sem sikerült elrontania a hangulatot összeesküvéselméleteinek hangos rikácsolásával.  

 A küldetés sikerességének érdekében Terwin köve a Szhangyaboly kasztjainak megfelelően osztotta be házakba a Laukat. A Sz’őrök, mint a boly védelmezői, a hét folyamán különböző küldetéseket teljesítettek, a Sz’itizenek, a boly kreatív tagjaiként a védőpajzsok elkészítéséért és tökéletesítéséért feleltek, míg a Sz’abrakadabrák az ősi gonoszűző varázstánc rejtelmeit és technikáját kutatták. 

A küldetést komolyan véve, már az első estén a Lauk és Lardok egyesített erővel védővarázst vontak a Sz’hangya ereklyék köré. Ez azonban nem jelentett végső megoldást, ugyanis a 3. napon az váratlanul feketedni kezdett. Volt is ám nagy riadalom. A Lauk sebesen újrapróbálkoztak a varázslattal, ám az másnapra tovább feketedett. Ekkor felébredt bennük a gyanú, hogy valaki magának akarja az ereklyéket. 

Mindeközben a Mölylopkék faja is a segítségünket kérte a saját küldetésük véghezviteléhez, mivel úgy gondolták, hogy egy nap nem ad elég világosságot, így szükséges egy második nap fellövése. Az utolsó pillanatban e terv meghiúsult egy sötétségimádó csótánynak köszönhetően. Ezt Ti magatok is láthatjátok, hiszen még mindig csak egy nap ragyog az égen. Tudniillik ugyanis a csótányok népéről, hogy várnak egy messiást, aki elhozza nekik az örök sötétséget. Egyik este, miközben tanaikról meséltek, nagy örömmel osztották meg velünk a hírt, hogy nem kell már tovább várni, mert feltűnt egy próféta. Hogy ezt bizonyítsák, az ősi próféciájuk szövegét is átadták, amelyből kiderült, hogy a sötétség elhozatalának 3 lépcsője van: (1) Az ereklyéknek egy helyen kell lenniük; (2) El kell végezni egy varázslatot; (3) A Szhangyák trónjának üresen kell állnia. 

A feszültség egyre fokozódott közöttünk, mert bizonyossá vált, hogy az ereklyék veszélyben vannak, de a védővarázsunk a feketedés ellenére is még kitartott. Nyomozásba kezdtünk hát, hogy ki lehet a különös próféta. A nyomok egy sötét erdő mélyébe vezettek, ahol egy hatalmas pókháló közepében leltünk rá egy naplóra. Ebből derült ki számunkra, hogy Malignus, a pók tekinti magát prófétának. Malignus arra a következtetésre jutott, hogy a nagylábúak és a rovarok nem tudnak együtt élni, ezért mindenkinek el kell pusztulnia, jöjjön hát az örök sötétség ideje. 

A nyomozásból visszatérve vettük észre, hogy teljesen elfeketedett a védővarázsunk, így a Lardok vállalták át az ereklyék őrzését éjszakára. Reggelre azonban hűlt helye volt mind a Lardoknak, mind az ereklyéknek. A Lauk összeszedve minden bátorságukat a Lardok keresésére indultak. Meg is találták őket a híresen nagy Szertartás Sziklánál, ahol Malignus épp az ereklyék felhasználásához szükséges varázsigét kántálta. A Sz’abrakadabra háztól megtanult HAKA tánc együttes eljárásával sikeresen kiűzték a gonoszt Malignusból és a csótányokból, így mentve meg a Lardokat és a nyári világot. A nap végén az újonnan megválasztott Sz’hangyakirálynőnek, Theodórának sértetlenül tudták átnyújtani a koronázási ereklyéket és a két nép együtt ünnepelt. 

Nagy büszkeséggel tölt el ennek a Solendoni nyárnak az elregélése.

Egy magát megnevezni nem akaró, de büszke Sz’abrakadabra.

Dramagor K(i)útja

„Aki a fényt akarja, vállalnia kell az árnyékot is.” (Elindori Aristid)  

Kedveseim! Nincs sok időm, sietnem kell, hogy minél hamarabb átadhassam ezt a levelet. Ugyanis mindenképpen meg kell ismernie a világnak a történetet, hogyan találkoztam a Solendoni Lauk és Lardok bátor csapatával, akik megkímélték az életem.  

Első találkozásunk nem szokványos módon történt, ugyanis az Agyaggalombok névre hallgató Solendoni ház tagjai csapdába ejtették szívemnek legkedvesebb szolgálómat. A kalandos megismerkedést követően azonban fény derült valós jellemükre, így elmeséltem nekik Dramagorba kerülésem fájdalmas történetét, melyet most veletek is megosztok. Életem szerelme egy vesztes csatát követően mindent elsöprő bánatában, bizonyára meggondolatlanul ivott a Végső Elkeseredés Kútjából. Ennek következtében átkelt Dramagorba, ahonnan köztudott, hogy nincs visszatérés. Amint megtudtam, követtem őt, hiszen nem tudtam volna nélküle élni. Itt lent új életet kezdhettünk, melyben segítségünkre volt az újonnan szerzett látnoki képességem, amire egy lidérctámadás után tettem szert.

A Solendoniak történetemre saját történetükkel feleltek: miután sikeresen megoldottak egy bűntényt a Törpök Birodalmában, a segítségüket kérő fellegvári professzor egy újabb fontos küldetéssel bízta meg őket. A küldetés teljesítéséhez inniuk kellett egy kút vizéből, melyhez a professzor vezette el őket. Ám nem sejtették, hogy ez a kút a Végső Elkeseredés Kútja volt. Meglepődve látták, hogy egy másik világba kerültek. Itt aztán első éjszakájukon börtönbe zárták őket, ahol rémes koszton tartották szegénykéimet. Innen bátorságuknak és leleményességüknek hála kiszabadultak és egy éjszakára elegendő Luxot is szereztek, amivel megvédték magukat a lidércek támadásaitól. Másnap a délelőtt folyamán házaik – ahogyan ők az alegységeiket nevezik – hozzáfogtak a saját készségeik gyakorlásához a túlélésük érdekében. Az Őrzők Órzókká változtak és a szükséges erőforrásaik megszerzéséhez dolgoztak ki praktikákat. A Szakik fenntartható megoldásokat kerestek a tudományos térben. Az agyaggalambok a figyelemelterelés és csapdaállítás gyakorlása közben ejtették rabul szolgálóm. Lent töltött napjaink során megismerkedtek Dramagor különböző lakosaival; a Bölccsel, a Tündvérekkel, a Bűnös Szörnyekkel, Megbánókkal, Acélrózsákkal és Szkeptikusokkal 

Egyik találkozásunk alkalmával izgatottan újságolták, hogy ráébredtek miféle cselszövés áldozatai lettek. Ezt az árulást nemmás követte el, mint az én hőn szeretett bátyám, Elindori Arisztid, aki fellegvári professzornak adta ki magát így juttattva le a Solenoniakat az én feljutásom és népünk megmentése érdekében. Az én feljutásomra azonban nem volt esély. Ám Solendon bátor csapata kapott egy ajánlatot a kijutásra, méghozzá magától a Lidércek Vezérétől. Ez a sötét ajánlat egy komoly dilemmába torkollott: Vagy átadnak engem a Lidérceknek és szabadon távozhatnak Dramagor földjéről vagy megtagadják a Lidérc Vezér kérését és örökké lent ragadva Dramagorban, üldözöttekké válnak. Hosszadalmas mérlegelés után végül nagylelkűen életem megkímélése mellett döntöttek, vállalva ezzel a súlyos következményeket. Hálám jeléül megmentettem őket Behemót admirálissal és népemmel együtt a Lidércek első dühös támadásától. A győzelmi ünnep közepén hirtelen erős látomásom támadt kijutásuk lehetőségéről és felszólítottam őket a minél hamarabbi indulásra.  

Ezért vetem papírra ily gyorsan ezeket a szavakat, hogy időben átadhassam levelemet… 

Amara levelének másolata Hurgya professzor tollából 

(A professzor jegyzete: Az utolsó szavak sajnos olvashatatlanokká váltak az író sietsége miatt. A levél felkerült Solendonba a küldetés sikerének hála. A mai nappal beiktatásra került a Krónikákba. A levélen lisztkukacok nyomait találtuk.)