Az év során Lardjaink fáradhatatlanul dolgoznak a Fellegvárban, hogy nyáron meglátogathassuk Solendon világát!
Aphelion (Loboda Laura)
Az aprónépek védelmezője és tanítója vagyok.
Éberen vigyázok rá, hogy a felnőtté válás veszélyekkel teli küldetésén senkiben ne halványuljon el a benne élő apró lény. Vigyázok rá, hogy az új csodák megismerése ne a régiek elfelejtését jelentse és hogy ne csak a célokat lássuk, hanem az ösvényt is.
Szárnyaim alá vettem azokat, akik még csak tanulják, hogyan kell ezen az úton járni, mert ők a legértékesebbek és tőlük mind újra megtanulhatjuk azt, amit saját barangolásaink során esetleg elvesztettünk.
Repülni is tudok, méghozzá meséken keresztül,mások életébe és történeteibe. Talán nektek is hozok majd onnan valamit.
Chino (Pryma Melinda)
A szétesett dolgok összerakásának, farigcsálásának és rendbetételének mestereként ismernek, legyen szó a szájakban lakó apró kavicsokról, egy törött bögréről, vagy a körülöttem lévők jókedvének apró fogaskerekeiről.
Chino vagyok, a lardok egyik legkíváncsibbija.
Ha látok valamit, ami ehető és még nem volt egymáshoz szerencsénk, biztos bepróbálkozom, mert kíváncsiságom tüzét kifogyhatatlan kalandvágyam eteti.
A hegyektől sem félek, SŐT szeretem őket.
Elhatároztam, hogy megkeresem Solendon legmagasabb pontját, ahol talán még nyáron is találni havat.
Daeron (Prokaj Miklós)
Mindig keresem a lehetőséget, hogy újabb dolgokat tanuljak – legyen az üstök rotyogásának zenéje, vagy a gépek retorikája, vagy az emberi test csőszerelése. De ha véletlenül csak egy kósza könyv mászkál kartávolságon belül, az sem menekülhet.
Bajban és mulatságban is ott találsz, mindkettőből alaposan kiveszem a részem.
A koboldok kissé fellengzős, kimért nyelvét folyékonyan beszélem, és a barátaim akkor is jól értenek, ha ezen szólalok meg…
Szeretem a savanyút, de nem a keserűt!
Drax (Rajmon Martin)
Anapneo!
Drax vagyok. Nemrég érkeztem Solendon földjére, hogy elmém kiolthatatlan étvágyát csillapítsam. A fellegvár gyógyítóitól ellestem a mesterség csínját-bínját, és bár lenyűgözött a ragályok sokfélesége, kíváncsiságom még mindig keresi az újat és érdekest, aminek nem muszáj harsánynak lennie.
Számomra az egyik legnagyobb varázslat egy órákig nyúló beszélgetés a tábortűz mellett, egy kérdés, amit még sosem tettek fel nekem, vagy egy gondolat, amitől megváltozik a gondolatom. Az elmém mellett pedig a testem sem szeret sokáig megpihenni, nagy szerelmem a mély rengetegekben való hosszas vándorlás, és a csúszós palánkokon egyensúlyozás.
Taima (Kismarjai Kata)
Sziasztok, Taima a becsületes nevem, melyet ugyan nem régóta viselek, de igyekszem majd, akármilyen halkan is szólítotok, mindig rendelkezésetekre állni, bármily messze is vagyok. Az év legtöbb napján, ha csúnya kórság támadja meg az apróbb népeket, én varázsbogyókkal, mágikus szirupokkal és rejtélyes igézetekkel igyekszem gyógyítani őket, legyenek bármily kicsik is. De ha már mindenki erőre kapott, minden ragacsos képem elfogyott és nincs több teendő, akkor kedvenc időtöltésem mindenféle élőlényt felfedezni, megtudni róla a legtöbbet és utána közösen kalandokba keveredni, majd együtt megpihenni. Hiszen mi lehet jobb, egy közös tábortűz mellett töltött esténél?
Memeet (Mályi Ambrus)
Azt mondják, hogy nagyra nőttem, kívül is, meg belül is. A legnagyobb vágyam mindig is az volt, hogy a birodalmi ispotályban gyógyíthassam a betegeket, és ezt nemsokára királyi jóváhagyással meg is tehetem. Rendkívül sok időt töltök a könyvtárban, régi és új tekercseket olvasgatva, hogy megláthassak valami olyat, amit még senki előttem. A napindító löttyömet igyekszem egyre keserűbben inni, levesembe pedig végtelen fűszert hinteni. Attól fogva, hogy megszülettem, atyáim más nyári birodalmakba vittek, ahol új otthonra és barátokra leltem
Mortimer (Korda Bonifác)
Növények és emberek szövetségében nevelkedtem és mindkét világot nagyon szeretem.
Megtanultam tőlük sokféle módon nézni a dolgokat és játékot csinálni bármiből.
Durván hangzó nevemet is azért választottam, mert én egyáltalán nem vagyok az.
Szerintem a világon minden formálható, de sokat látó szememmel előbb mindig megismerek, aztán megértek és csak legvégül nyúlok bele, amikor tudom, hogy jót teszek vele, vagy éppen a szükséges rosszat. Egyesek szerint amit űzök az fénymágia, mások szerint árnyjáték.
Szerintem kertészkedés.
Kedvenc állatom a kaméleon.
Nuvem (Gál Enikő)
Az ember utazásai során kétféle birodalmat tud felfedezni: Az egyikbe kifelé, a másikba befelé vezet út. Én szívesen társul szegődöm bármelyik irányba, és igyekszem azon a nyelven megtanulni, amit abban a birodalomban beszélnek: legyen ez kívül, vagy belül. Minél több nyelven tudok, én annál boldogabb leszek, és térképet rajzolni is nagyon szeretek. A cicák nyelvét különösen jól beszélem. Szabadidőmben a legtöbbször repülök, néha csak pár centivel a föld felett mások megtartó erejének jóvoltából, néha pedig a felhők között a saját szárnyammal. Ha találkozunk, ígérem neked is megmutatom, hogy kell.
Teide (Lux Julianna)
Úgy változom, mint a nap és a hold.
Nappal kinyílok, megtelek fénnyel, útra kelek és hatalmas erőkkel megyek neki robogó folyóknak, erdei ösvényeknek, vagy keményre döngölt kanyargó utaknak.
Estére elfáradok, hazaviszek mindent, amit láttam és elmúlhatatlanná teszem a saját kis világomban ecsettel, pennával, vagy bármivel, amivel alkotni lehet.
Ha véget ér az este és jön fel a nap én is útra kelek újra.
Nem fáradok meg és nem török el.
Kedvenc állatom a süni.
Bolita (Utasi Borbála)
Az én nevem Bolita. Újonnan csavarogtam Solendon világába, így néha elkalandozhatok,, olykor megijedek, majd nevetek, vagy csupán csak szeleburdiságomban elfelejtek valami fontosat. Szeretek szaladni egy labda után vagy éppen fűben hemperegni. A kanyargós ösvények és a vadvirágok jó barátaim.
Szeretek létrehívni dolgokat, legyen szó összebarkácsolni való kincsekről, különböző érdekes növényekről, finom főzetekről vagy egy fülemnek kedves dallamról. Ha rám hallgatsz, nyitott füllel, éles szemmel jársz a világban, mely körülvesz, hiszen sosem tudhatod, az utad melyik pontján, melyik kanyarban bukkansz valami igazi kincsre – kár lenne kihagyni.
Nem ritka, hogy társaságomban elcsattan néhány – egyesek szerint – borzasztó vicc, talán épp Neked is tartogatok egyet.
Pombear (Pammer Máté)
Pombear vagyok, Apró-Mackó-Népek Földjéről – csak épp én picit magasabbra nőttem, mint a többiek. Éppen ezért határoztam el, hogy a tanítójuk és védelmezőjük leszek. Ahhoz, hogy feladatom jól végezzem, útra keltem, hogy kitanuljam, hogyan tudom megóvni ősi nyelvünket és történetünket – hogy aztán megoszthassam ezt a kincset a társaimmal is. Szeretek nagyokat sétálni a Solendon földjén található lakott vidékeken, amelyeknek az építményei legalább annyira érdekelnek, mint az ott lakó különféle varázslatos népek krónikái. Sőt, minden egyes teremtmény személyes története fog meg engem a leginkább – egy bátor, hősies tettekkel átszőtt históriával mindig el lehet engem varázsolni
Katriona (Hidasi Franciska)
Katriona vagyok, amikor épp hatalmas mosolyommal és kismacska-természetemmel megpróbálok tekintélyt parancsoló lenni – és olyankor sem kell ám félteni. Amikor viszont épp kellemesen elnyúlva a napsütésben lazíthatok és nem leselkedik semmilyen varázslatos veszély, olyankor Ketinek szólíthat, akinek éppen velem lenne dolga. Ezt a jelenséget csak azért lehet ritkán látni, mert általában a kismacskák nem maradnak meg egy helyben, és én is gyakrabban szaladgálok fel-alá vagy lógok le valamiről, – amiről aztán nem tudok lejönni – mint hogy nyugodtan a hasamat süttessem. Mindenféle mókában benne vagyok, ahol kedvére ugrálhat minden kis résztvevő. Lelkes társra találhattok bennem még bármikor olyan dolgokban, ami muzsikát vagy finom falatokat foglal magába, főleg jó társasággal vegyítve – legyen szó közös kotyvasztásról, dalolásról, vagy a kettőről egyszerre.
Akisretek (Ligetfalvi Márton)
Én vagyok a csend ösvényeinek járója, aki a fénykapuk mögötti rejtett világokat tanulmányozza, és a mágikus mechanikában találja meg a gondolatok rendjét. Nyugodt léptekkel haladok a zajos világban, inkább figyelek, mint beszélek, mert a részletekben lakik az igazi történet. A humor számomra olyan, mint egy titkos kapu: egy jól időzített vicc képes átbillenteni a csendet könnyedségbe, és új színt adni a napnak.
Lardok, akik távolról figyelik Solendon világát:
